– Szöveg, fotó: Frank Sander/Horst Rösler –
A valóság: 2006. szeptembere van, a londoni Ace Café előtt, ami minden idők legismertebb motoros kávézója. Tökéletes hely egy motorbemutatóhoz. Itt láthatja először a nagyközönség az osztrák Penz Custombikes legújabb alkotását, az „Eric Clapton Tribute” motorkerékpárt, amelyet a híres művész előtti tisztelgésből hoztak létre.
Már délután van, az Ace tömve emberekkel és még a Stone Cold filmben láthatónál is sokkal több motorral. Minden egyes ülőhely foglalt. A színpad – akár egy stúdió – tele van hírességekkel. Itt van például Graham Fenton, a poplegenda és együttese, valamint Damon Hill, a Forma 1-es pilóta is. Kell még valami más egy látványos bemutatóhoz?
Indulhat a parti
A wurlitzer a húrok közé csap, és Gene Vincent, a Stray Cats és természetesen Eric Clapton számait játsza, miközben a motor új tulajdonosa belép a bárba. Nehéz őt visszatartani, hogy ne kukkantson a lepel alá idő előtt – hiába, a türelem nem az „egyszázalékosok” fő erénye. De szerencsére Anita és Peter teszik a dolgukat.
Este nyolcat üt az óra, az Ace Café elképzelhetetlenül tömve van, és valamivel több mint 200 Harley parkol előtte végig az északi körúton. Itt az idő, hogy a titokról lekerüljön a lepel. Az új tulaj, Martin, aki amúgy egyáltalán nem iszik alkoholt, már lenyugodott egy-két kupicától, így a bemutató el is kezdődhet.
A nagy rock klasszikus, Erick Clapton muzsikájának hangjaira egy modell körbetáncolja a motort, miközben egyre többet fed fel a hosszúvillás chopperből. Felbukkannak az Eric Calpton karrierjének állomásait bemutató képek. Ez az a pillanat, amikor az amúgy nyugodt és kiszámítható tulajdonos elveszti ítélőképességét, és két méter magasról a térdeire zuhan, hogy közelebbről is láthassa újszülött gyermekét.
De a meglepetések ezzel még nem értek véget. Ahogy a tömeg oszlani kezd, felbukkan Martin néhány régi haverja Ausztriából, és még a szülei is beugranak a bulira. Ideje felvenni a napszemüveget... A jelenet leírhatatlan: mindenki elsőként akarja megnézni a motort élőben, és persze mindenki igyekszik készíteni egy fotót a motorról a modellel. A színpad majdnem leszakad.
A színpadot, majd Martint is felszabadítják, és Peter Penzenstadler átadja a motor kulcsát az új tulajnak, aki nem kevesebb, mint három évig gyűjtötte a pénzt erre a járgányra. A motor egyetlen gombnyomásra tűzbe jön, és a BSL-Penz kipufogórendszer olyan zajt csap, hogy bármelyik '76-os punk rock banda megirigyelhetné.
Még az Ace café tulajdonosa, Marc Wilsmore – aki maga is egy élő legenda – időt szakított rá, hogy részt vegyen a látványos prezentáción. Mindvégig jelentőségteljesen bólogatott, majd az utolsó áldást is tőle kapta a tulajdonos: „It is real Rock`n Roll!” – mondta. Az angol törvényeknek köszönhetően tizenegykor takarodót fújnak a szervezők, de még így is csaknem éjfél lesz, mire mindenki elhagyja a helyiséget. Hogy visszatérjünk a régi szép idők emlékéhez, eljött az ideje egy kis illegális versenyzésnek...
Másnap
Következő reggel, ahogy a nap felgurult London egére, jólesett egy angol reggeli az Ace-ben – és Martin is megtervezhette az aznapi első motorozását. A gép, amiért az elmúlt három évben dolgozott, végül valósággá vált, akár egy guruló metál-műtárgy, festve és krómozva.
A közismert – vagy inkább fanatikus – Eric Clapton rajongó egyébként csaknem lekésett egy koncertet, mikor első alkalommal telefonált Ausztriába, hogy megkérdezze Anitát a részletekről, hogy mennyibe kerülne egy eredeti Penz Choppert elkészíteni. A telefonhívást a műhelybe tett személyes látogatás követte.
Az építés alatt legszívesebben egy hálózsákkal beköltözött volna a szerviz padlójára, a készülő motor mellé, ha Peter hagyta volna. Most, hogy ismét tiszta a látása... így a tegnapi jó néhány Ale után, ismét leellenőrizte, hogy minden úgy van-e, ahogy megrendelte: 8 hüvelykkel hosszabb és 3 hüvelykkel nyújtott „Evil Spirit” váz tartja a 24 hüvelykkel hosszabb SJP villát.
Az acélból készült tankot és a sárvédőket Marcus Pfeil csaknem fotórealisztikus airbrush festménye díszíti. A képeken egy az egyben az „Old Slowhand” feszít két dimenzióban. Egy csomó apró részlet, mint például a nyitott szíjhajtáson látható lemezcímek teszik a motort azzá, ami valójában lenni akar: valódi tiszteletadás Eric Claptonnak.
Ready to ride
Miután még egyszer körbejárta a tömeg, Martin elfordította a kulcsot, megnyomta a gombot, és az 1550 cm3-es Twin Cam életre kelt. Ahogy eltekerte a krómozott CCE gázkart, a kuplung lekapcsolódott a nyitott BDL „Top Fuel Street Drive” típusú primerről, amit eredetileg dragversenyzéshez terveztek.
Motoroscsizmáival rátaposott a fekete SJP pedálokra, hogy az első sebességet belerúgja a Baker Right Side Drive váltóházba. Napszemüvegét a szemére húzta, vetett még egy utolsó pillantást az Ace caféra, és a hatalmas 300-as gumi a 10,5”x18''-s Speed-point kerekeken forogva beleradírozta az első adagot az angol aszfaltba.
Eljött hát az ideje a tesztkörnek – az út rossz oldalán... A széles vigyor nem fagyott le Martin arcáról, hiszen az első körforgalomban minden gond nélkül hajtott keresztül. A bámuló tömeg nem akarta elhinni, hogy egy ilyen hosszú motor ennyire könnyen kezelhető lehet.
Az angol bobbyk nemsokára feltartóztatták Martint, de utóbb kiderült, hogy nem az osztrák tesztrendszám miatt. A zsaru csupán szerette volna közelről megnézni a gépet: „Anyám, milyen szép motor!” - fűzte hozzá, majd továbbengedte Martint. Az első 100 kilométer megtétele után Martin még mindig nem tudott betelni az élménnyel: „Ez nem egy anyahajó, nem is egy hollywoodi chopper – ez nagyon rock! Akár az „Old Slowhand”!
A teljes cikk megtekinthető a WILD magazin 136.számában!
RACING TEAM TOTH/ Almeria teszt 2. nap
