Elindulás után egy-egy kövér gázadásnál egyesben, gorombán elemeli az elejét az úttól, nagyon figyelni kell, nehogy hanyatt vágjon a 120 lóerős Ducati. Második fokozatban már megbocsátóbb, de itt is lehet érezni, hogy van benne spiritusz rendesen. Igazi élménymotor!

Külső

Időt és főleg pénzt nem sajnálva, szinte minden extra megtalálható volt ezen a motoron. Az összes szénszál kiegészítő, a Rizoma alkatrészek és az Arrow nyitott kipufogórendszer nagyon egyedivé varázsolta ezt a legerősebb Monstert. Erről nem is akarok többet írni, inkább nézzétek meg a képeket.

Motor és váltó

A hatalmas nyomatéknak köszönhetően alulról hihetetlenül megy az S4R. Ha viszont magasabb fordulatszám tartományokban tartottam a gépet, akkor olyan érzésem támadt, hogy soha nem akar elfogyni az ereje. Szinte úgy viselkedett, mint egy négyhengeres, nem volt benne az a megtorpanás, ami a kéthengeresekre jellemző. Ez végig az egész tartományban tol, mintha egy tehervonat találta volna el hátulról. A váltó is kulturáltan működik!

A legjobb az volt, ahogy a hangok jönnek ki a kipufogóból motorfék közben. 4-5000 körül olyan, mintha géppuskaropogást hallanál. Király!!

Váz és futómű

Ilyen térhálós váz sem volt még alattam soha, ezért erre is igen kíváncsi voltam. Ennyi idő alatt azt tudtam leszűrni, hogy nagyon merev és jól közvetíti a motor reakcióit az útról a vezető felé.

Sajnos a hátsó gátló annyira puhára volt állítva, hogy egy két kanyarban hamar hintázni kezdett a gép hátulja, ami nem tartozik a kedvenc érzéseim közé. Az eleje az viszont nagyon rendben volt, már amikor a földön volt az első kerék!

Egy baja van a Monsternek, hogy a gyönyörű félkarú lengővillát a lánc fűrészeli.

Ehhez szériában Marchesini ötküllős kerekek járnak, ami elöl meg volt, de hátra egy háromküllős (szerintem 998-as felnije) került a lengővillára, csak a látvány kedvéért pirosra festve.

Fék

320 mm-es Brembo tárcsák és Brembo munkahengerek lassítják a 180 kg-os motort. Semmi divatozás, hogy radiális meg miegymás, az a hagyományos fék olyat lassít a bringán, hogy sok motor megirigyelhetné ezt a lassulást.

Az igényesség kedvéért hátul is ennek a cégnek az aranyszínű terméke virít a háromküllős felni alatt.

Ha tehetitek, ne várjatok ennyit egy Ducati kipróbálására, mint én, mert nagyon nagy élmény menni az olaszok büszkeségével, főleg, ha még ráadásul ilyen erős is. Remélhetőleg most télen a Műhely rovatunkban még lesz pár ilyen átépített motor a Motorwolf repertoárjából, amin lehet csemegézni.

Benkő Zsolt-motorinfo