Nem rossz szezonkezdés, ugye?! A nyári időszámításra éppen átállított órám megcsörrenését követő fél órán belül már az autómban ültem, és vigyorogva indultam a napfényes Italiába, közben már előre ízlelgettem a másnapra tervezett motorozás elképzelt örömeit. Szerencsére, a Velence környékén szokásos forgalmi dugónak csak a nyomait sikerült felfedezni, így az elindulást követő kilencedik órában már Monza belvárosában kutattam a hotelt, ami pihenő helyemül szolgált a másnapi „kemény meló” előtt.
Parkoló keresés, megérkezés, kipakolás, átöltözés és irány a sajtótájékoztatóra! Igen ám, de az álmos kis városban olyan dugó alakult ki, hogy a négy kilométerre lévő helyszínt sikerült háromnegyed óra alatt abszolválnom. Így, sajnos, csak egy Welcome Drink-et tudtam magamévá tenni, miközben kéjes örömmel mustrálgattam a regisztráción kapott Ago feliratos piros thermodzsekimet.
A helyszín egyébként egy, közvetlen a versenypálya mellett található, patinás szálloda halljában volt. A gyors italfogyasztást követően átkísértek minket egy külön terembe, ahol a világ minden szegletéből összegyűlt kb. negyven újságíró kollegával együtt kíváncsian vártuk, hogy megtudjuk, mit takar a legújabb MV elnevezésében a bűvös 312-es szám? A tudást a projekt vezetője adta meg, akitől ezen felül sok infót kaptunk még a motorkerékpár piac e szegmenséről is.
A 312 nem mást fémjelez, mint azt, hogy az újdonság „igaziból” ennyit megy végre! Ami annyit jelent, hogy nem csak a műszerfal kijelzőjén láthatjuk ezt a szép nagy számot, hanem ha egy „független”, traffipax-szal felszerelt rendőr bácsi, mondjuk, figyelemmel kíséri abbéli ténykedésünket, hogy kicsavarjuk az F4-ből a maximumot, akkor ezzel a számmal őt is megajándékozhatjuk műszerének kijelzőjén!
De vajon mi adta az ötletet ennek az elmebajnak az elkövetéséhez? Nem más, mint a tavaly augusztusban, az USA-ban található Bonneville Land-ben megtartott végsebesség versenyen, a sima R változat által megszerzett győzelem.
A verseny lényege, hogy több kategóriában mérik össze tudásukat a motorok, és a szériaváltozatokon max. annyit lehet változtatni, hogy le lehet szerelni a visszapillantókat és az indexeket. Ezzel a „tunningal” volt képes az alap F4R 302 km/h-ra! Ezek után a mérnökök elkezdtek dolgozni egy kicsit gyorsabb változaton a gyárban. Ránézésre a típusjelzésen kívül semmiben nem különbözik az R312, az R-től. Nem nehéz kitalálni, hogy akkor csak az erőforrásban van a különbség. Ezek pedig a következők. A szívócső hosszát megkurtították a felére, a kipufogószelep-tányér átmérőjét 2 mm-rel növelték, miközben anyagát titánra cserélték, átdolgozták az égésteret, keményebb szeleprugókat raktak be, módosítottak továbbá a vezérműtengely fokolásán, ami így nagyobb nyitást engedélyez a szelepeknek, végül az elektronikát is módosították. A végeredmény 183 telivér lett, éppen kilenccel több, mint az alapban, és még a könnyű szelepeknek köszönhetően 500-zal magasabb leszabályozási fordulatszámot engedélyez a főtengelynek.
Valahogy ezeket az adatokat hallgatva, nem a mindjárt bekövetkező vacsora hozott lázba. Sokkal inkább a másnapi tesztelés, hogy mit jelentenek ezek a gyakorlatban. Éppen ezért a vacsiprogramot gyorsan lenyomva igyekeztem vissza a szállodába pihenni. O-óóó! Zuhogott az eső! Kicsit ez a tény rontott a másnapról festett „paradicsomi érzés” elképzelésemen. No, de mindegy, aludjunk!
Tomes Patrik: Adac Mini Bike Cup–fassbergi ezüstök
